Az amerikai hadsereg egyik legnagyobb gondja a gyalogosok túlterheltsége – ennek megoldását hivatalosan is az öt legfontosabb fejlesztési feladat közé sorolták. Az évek alatt ugyanis a gyalogosok egyre komolyabb felszerelést kaptak, ennek súlya mára elérheti a 45 kilót. A Védelmi Minisztérium kutatásokért felelős részlege, a DARPA erre fejlesztette ki a robotkutyát, aminek persze van hivatalos, látványosan rövidíthető neve is : Legged Squad Support System (LS3), azaz lábas csapattámogató rendszer.

Az LS3-at most először próbálták ki terepen, ahol azt demonstrálták, hogy a robot érzékelői segítségével követni tudja a katonát, tehát meg tudja különböztetni a különböző tereptárgyakat és az embereket. A DARPA szerint még másfél év fejlesztés és finomhangolás van hátra a végleges verzióig.

Az LS3 a tervek szerint 180 kilót tud majd cipelni 24 óra alatt 30 kilométeren át, újratöltés nélkül. Az érzékelőivel konkrét személyeket vagy járműveket is tudnia kell követni. A DARPA fület is fejlesztene a robotnak, hogy a katonák hangutasításokkal irányíthassák. Az LS3 nem csak csomagokat cipel majd, mobil töltőállomásként is üzemel – róla töltik majd a rádiókat és egyéb kütyüket.

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

A Warriort már két éve bemutatta az iRobot, de idáig csak prototípusok léteztek, amiket kiállításokon mutogattak. Először akkor vetették be a robotot, amikor Fukusimában kellett súlyosan szennyezett épületeket átvizsgálni – de még az sem a végleges verzió volt.

Most viszont elkészült: több mint 200 kiló, egy méter hosszú és több mint fél méter magas. A maximális sebessége 13 km/h, egy autót el tud vontatni, és félméteres akadályokon is átküzdi magát. A karjával 3,5 méter magasra tud felnyúlni, és 70 kilót tud megemelni. (Összehasonlításképpen néhány adat az elődeiről: a két SUGV vagy a Packbot mind 10-20 kiló körül volt és 7-13 kilót emelt.)

A robotot kiválóan tudják használni a kutató-mentő egységek, de például arra is alkalmas, hogy kinyissa egy autó ajtaját, ha abban gyanús csomagot láttak (vagy egyszerűen betörje az ablakot). És a hadsereg legnagyobb örömére a Warrior mindenféle fegyverrel is felszerelhető, az alábbi videón például elég nagyot robban, amit kilő (hogy pontosak legyünk: itt éppen aknamezőt hatástalanít).

A cég termékeit egyébként már mi is teszteltük, igaz, a sokkal békésebb porszívórobotot:

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

A hagyományos gumilövedék a kinetikus energia révén hat, azaz nagy erővel nekimegy az embernek, és fájdalmat okoz. Jó esetben csak kék folt marad utána, de azt már sajnos Budapest utcáin is láthattuk, hogy nagyon durva sérülést képes okozni – közelről a gumilövedék akár halálos is lehet. A rendfenntartó erőknek viszont épp az jelent gondot, hogy ez az eszköz 60 méter fölött gyakorlatilag hatástalan.

Az amerikai SmartRounds Technology új lövedéke állítólag mindkét problémát megoldja. A ShockRounds márkanevű lövedék nem hatol be a testbe, gyártója szerint viszont az ember érzékszervei közül hármat megbénít, így ártalmatlanítja az ellenséget (értsd: tüntetőt). A ShockRounds pontosabb a hagyományos gumilövedéknél, és 100 méterre is eljut, mivel nem kerek, hanem D alakú, és ugyanúgy pörög a levegőben, mint az éles lövedékek.

Minden egyes lövedékben van egy kis érzékelő, ami figyeli, mikor lövik ki, és azt is, mikor ütközik neki valaminek. A lényeg az ütközéskor jön, akkor ugyanis a testbe hatolás előtt egy ezredmásodperccel a lövedék kirobbantja magából a rakományát. A rakomány pedig cseppfolyósított gáz, ami a robbanáskor durvát villan (látás), csúnya zajt csap (hallás), és persze a lövedék azért meg is üti az áldozatot (tapintás). A cég most azon dolgozik, hogy a lövedéket további anyagokkal töltsék meg, és ezeknek a hatását vizsgálják.

Végül nézzük meg első találkozásunkat a lőfegyverekkel. Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

Hat lába van, nyolc méter magas és aszteroidákon ugrál – mi az? A hatlábú, nyolcméteres aszteroidákon ugráló robot. Pontosabban rover, hold- vagy marsjáró. A NASA 2005-ben készült el az Athlete (All-Terrain-Hex-Limbed-Extra-Terrestrial-Explorer) nevű lélegzetelállító szörnyeteg első prototípusával, a mostani modell négy méter magas, tehát fele annak, amit az űrhivatal a Holdra szeretne küldeni.

Ebben a roverben az a nagy találmány, hogy a rossz terep leküzdéséhez nem óriási kerekeket használ, hanem végtagokra szerelt kisebbeket. Ez azért jó, mert a nagy kerekek meghajtásához nagy motorok és sok energia kell, miközben a ki-be hajtogatható végtagok lehetővé teszik, hogy a rover a hasát felemelve lépjen át az akadályokon. Sőt, még kisebb gravitációjú helyeken (aszteroidákon) akár ugrálhat is.

További okosság, hogy ugyanazokat a végtagokat használja a munkához, amiket a mozgáshoz is. Ilyenkor a végtaggal leemeli a megfelelő szerszámot, pl. fúrót a helyéről, amit onnan kezdve ugyanaz a motor mozgat, ami a kereket is.

És hogy még csodálatosabb legyen, a NASA az irányítást is megreformálta. Mármint ők meg a Microsoft meg a Nintendo, ugyanis bevallottan lesnek a játékipartól, így az Athlete-et egy Kinect előtt álló ember irányítja saját mozdulataival.

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

A legújabb videónkban a Budapest alatti csatornarendszert mutattuk be a Fővárosi Csatornázási Művek, és személy szerint Bátori Marianna PR-vezető segítségével.

Körülbelül egy hónapon át szerveztük a forgatást, aminek az eredeti célja az lett volna, hogy lemenjünk valami nagyon büdös, koszos helyre, aztán ott sűrű öklendezések közepette elmondjuk, hogy milyen büdös van, meg kosz.

A személyes beszélgetések alatt aztán ennél valamivel finomabb koncepciót sikerült kitalálnunk Mariannával. Egyrészt azért, mert kiderült, hogy ha oltások nélkül benéznénk a csatornákba, egy hétig csak hánynánk és fosnánk. Leszámítva azt a szakaszt, ahol csak esővíz folyik, és ahol Becher készített remek képet rólunk, amikor nem épp kamerával operatőrködött:

Másrészt mert kiderült, hogy nagyrészt már spéci kamerás robotokkal vizsgálják át a rendszert, ami sokkal izgalmasabbnak témának ígérkezett, mint egyszerűen lemenni és elmondani, hogy büdös van. Ráadásul kiderült az is, hogy a legutolsó fázis, a víztisztítás folyamata is legalább olyan izgalmas, mint a csatornarendszer bemutatása, amiről viszont érdemes lehet külön videót is forgatni.

Így történt, hogy két nap alatt két Attraktort vettünk fel, az egyiket a csatornahálózatról, a másikat a szennyvíztisztítóról, utóbbit most hétvégén láthatjátok majd.

A csatornás részt egyébként a sok helyszín ellenére viszonylag gyorsan sikerült leforgatni. Egy nappal a felvétel előtt elmentem az FCSM telephelyére, ahol a cég szimpatikus és tök konstruktív munkatársai bemutatták a berendezéseket, és azok irányítását, hogy másnap gördülékenyen menjen minden.

Csak a forgatási rendet kellett okosan kitalálni, az ugyanis szembement a vágási sorrenddel. A videóban először van egy felkonf az FCSM székháza előtt, utána az irányítóteremből jelentkezünk, majd a föld alól, aztán a robotok mellől, végül a talált tárgyak osztályáról.

A felvételt ezzel szemben a robotoknál kezdtük, utána bementünk a föld alá, majd beültünk az irányítóterembe, utána jött a talált tárgyak osztálya, végül a hosszú, hideg és fárasztó forgatási nap végén következett a felkonf az FCSM székháznál. Talán ezért tűnik úgy, hogy még csak kezdődik a videó, de mi már hadarva túl akarunk esni a kötelező körökön: rohadtul fáztunk és fáradtak voltunk.

Ezzel együtt zseniális élmény volt a csatornatisztítás, bár a héten érkező szennyvíztisztító talán még érdekesebb terep.