Az Attraktor egy emberként kiáll a műszaki végzettség mögött. Imádjuk a bölcsészeket, a humán-tagozatosokat, de a műszakisoknak köszönhetjük azokat a csodálatos gépeket, amiket bemutatunk vagy elrontunk a videóinkban.

Ezeket az elméket persze ki is kell képezni, Magyarországon is számos kiváló intézmény várja a hallgatókat, viszont egyiknek sincs olyan menő reklámja, mint az ausztrál Central Institute of Technology-nak, amit csak erős idegzetűek nézzenek meg, mert a végig vicces videó csak az elején könnyed, utána kész horror következik.

Lehet ezt így is:

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

A Boeingnek két nagy dobása is van idén. Az egyik a 747-8I nevű óriás, ami a több mint négy évtizedes Jumbo Lufthansával közös újraértelmezése nagyobb utaskapacitással, alacsonyabb fogyasztással, csúcstechnikával, mindenféle földi jósággal. A másik meg a 787-es, ami egy jóval kisebb gép, de ha lehet, még izgalmasabb: óriási ablakokon át lehet kinézni belőle, hogy újra élmény legyen a repülés, a különleges anyagoknak hála meg jóval alacsonyabb a fogyasztás a megszokottnál, aminek hála a gép messzebbre és olcsóbban repül, mint konkurensei.

Olyan nagy a hatótáv, hogy a tesztrepülések alatt mindenféle hülyeségre is rá lehet venni a gépet. Például arra, hogy felrajzoljon egy hatalmas, több amerikai államon átívelő Boeing-logót, majd utána a 7-es, 8-as és megint 7-es számot az égre, ahogy azt meg is tette a ZA236-os 19 órás útján hazafelé tartva Washington államba, a Seattle mellett található hatalmas gyárba:

Ahol egyébként nem is olyan régen az Attraktor is járt, hogy a 747-8I-ről és a 787-esről is forgassunk egy jó alapos videót:

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

Pár hete ellátogattunk az észak-pesti szennyvíztisztítóhoz, ahol a budapesti szennyvíz harmadát kezelik. Érdemes tudni, hogy a többi sem ömlik vissza tisztítás nélkül a Dunába: további húsz százalékos már jó ideje kezelnek, és a nemrég megnyílt csepeli víztisztító elbánik a fennmaradó 50 százalékkal, így összességében a teljes budapesti szennyvíz 95 százaléka nagyobb tisztasággal kerül vissza a Dunába, mint ahogy bejön onnan.

De azt is érdemes tudni, hogy olyan nagyon egyébként sem terheljük az óriási vízhozamú folyót, hiszen abban csak minden négyszázadik csepp a budapesti, most már tisztított szennyvíz, a többi 399 háborítatlanul átfolyik Budapesten.

Ami viszont bejön, azt alaposan megtisztítják, erről szól a videó. A forgatás előtt tartottunk bejárást, így amikor sor került a felvételre, már csak azt kellett rögzítenünk, ami végül belekerült az anyagba.

Ennek két következménye lett: egyrészt nagyon gyorsan ment a forgatás, másrészt nem is nagyon lettek kimaradt jelenetek.

Leszámítva talán azt, amikor a jéghideg télben töltött harmadik óra végére a rothasztók tetején már annyira fáradtak voltunk, hogy képtelenek voltunk elmondani akárcsak egyetlen értelmes mondatot is:

A Gizmodón jelent meg az a videó, ami egy Airbus A320-as bhutáni leszállását mutatja igen szórakoztató módon. A Kína és India közt fekvő fél magyarországnyi Bhután felszínének nagy részét hegyek és medencék tagolják, ezért aztán nehéz olyan kifutót építeni, ami épeszű leszállásra alkalmas.

Sőt, a videó szerint nem is nagyon lehet: amikor a repülő rendszere már azt jelzi, hogy 300 méterre süllyedt a gép, még csak nem is látszik a reptér. Tisztára, mint a Top Gun híres kanyonjelenetében, csak itt nem villámgyors vadászgéppel, hanem egy harminc méter hosszú, 58 ezer kilós monstrummal kell szlalomozni a hegyek közt úgy, hogy 120 utas ül mögötted.

Erről egyébként eszembe jut egy három évvel ezelőtti Attraktor még a hőskorból, amikor még csak nem is Attraktornak hívták a műsort, amikor még mikrofon és operatőr (!!!) nélkül dolgoztunk, mégis elfoglaltuk a Malév egymilliárd forintos szimulátorát, hogy kipróbáljuk, milyen lehetett a meghibásodott repülőt letenni a New York melletti Hudson-folyóra:

A FlatFrog nevű svéd startup a hollandiai ISE Trade Show-n mutatta be 32 inches óriási érintőképernyőjét, a Multitouch 3200-at. A kütyü különlegessége, hogy egyszerre akár negyvenen is abajgathatják, és a legérdekesebb, hogy akár kesztyűben is.

A kesztyűs dolog megfejtése, hogy a hagyományos kapacitív képernyők esetében az ujjunkkal egy elektromos mezőt zavarunk meg, így ezek csak a csupasz (vezető) ujjunkra reagálnak. A FlatFrog technológiáját Planar Scatter Detectionnek (PSD) hívják, az elv itt le van írva, mi nem próbálkozunk a felfogásával, a lényeg, hogy elektromos mező helyett itt a fény a közvetítő, annak meg mindegy, hogy a képernyőt az ujjunk vagy egy bot böködi.

FlatFrog Multitouch 3200 teaser from FlatFrog on Vimeo.

A negyven különböző érintés szimultán feldolgozását pedig egyszerűen azzal magyarázza a FlatFrog, hogy ma már sokkal nagyobb számítási teljesítmény áll a gyártók rendelkezésére, mint amikor a multitouch technológia megjelent. Az öt és fél centi vastag kijelzőt egyébként például éttermeknek szánják, ahol a digitális asztal jelenítené meg a menüt, amin a vendégek játszhatnának vagy olvasgathatnának is, amíg a kajára várnak.

Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy egy nagyságrenddel nagyobb játékos is játszik ezen a pályán, akit úgy hívnak, hogy Microsoft. A Surface tulajdonságai egyébként nagyon hasonlók a Multitouch 3200-éhoz: az 40 inches, 10 cm vastag, és 52 érintést képes egyszerre kezelni.

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.