Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) robotikai konferenciájánmutatta be a Chiba egyetem azt a robotot, ami két labdát tud egyszerre hajigálni, akár a cirkuszban a zsonglőrök.
A robot egyetlen karból áll, a kezén három ujjal. A labda mozgását egy nagysebességű kamera követi, amelyik másodpercenként 500 képet készít. A rendszer nem hibátlan, a rögzített váll nem mozog 3D-ben, azaz a robot csak síkban képes követni a labdát. A fejlesztés következő lépése ennek a tökéletesítése. Ahogy az Engadget is utal rá, ez már ijesztő, jobb, ha vigyázunk, ezek a fejünkre nőnek.
Az amerikai katonák felszerelésének nem része az arcot védő maszk, de a hadsereg és a haditengerészet már keresi a rendszerbe állítható jelöltet. A hadsereg most 160 darabot akar beszerezni, kétezer további megrendelésének opciójával.
Afganisztánban harcoló alakulatoknál ugyanakkor már lehet találkozni ilyen maszkokkal – igaz, ezeket még saját zsebből fizették a tengerészgyalogosok (ha háborúba indulnék, biztos én se sajnálnám azt a 2-300 dollárt).
A felvételből a kamerát kezelni nem tudó operatőr minden próbálkozása ellenére az derül ki, hogy azért egy ilyen maszkban sem ajánlott beleállni egy lövésbe. Bár a 7.62-es lövedék a maszkban maradt, a próbababa feje azért megsínylette az esetet. De hát erre mondják a fejlesztők, hogy még mindig inkább néhány fogat kelljen pótolni, mint egy teljes fejet.
Nyilvánvaló előnyei ellenére a hadsereg nem tervezi, hogy minden katona kapna az arcpáncélból, vannak ugyanis hátulütői is a dolognak. A túl sok páncél lassítja a katonát, és nem könnyű úgy tájékozódni a harctéren, hogy közben az ember fejéről egy félkilós vasdarab (műanyagdarab) lóg. Ezen kívül a célzást, a fegyver kezelését is nehezíti az arcot takaró páncél.
Az Attraktor stábja mindezért csak azt tudja javasolni, hogy maradjanak távol az olyan zűrös dolgoktól, mint amilyen egy háború. Mi eddig csak páncélos merevlemezre lőttünk, de az már a légpuskának megadta magát, tekintsük meg ezt levezetésképpen:
Valójában már 2009-ben csinált egyet, az volt az U3-X, most ezt fejlesztették tovább. Az új modell a UNI-CUB, ami elődjéhez hasonlóan olyan keréken gurul, aminek a felületén 90 fokban elforgatott kis görgők vannak, így fordulás nélkül tud oldalra, illetve átlósan mozogni (ha csak a görgők forognak, oldalra megy a jármű, ha a nagy kerék is, akkor meg átlósan). Japánban ez az elv nagyon népszerű, mi is írtunk már a Kyoto Egyetemen fejlesztett kerekesszékről, azon is pont ilyenek vannak.
A UNI-CUB viszont kapott egy hátsó, kisebb kereket is, ez a menetirányra merőleges, ennek a segítségével a jármű gyorsabban kanyarodik. A mozgást az ember az úgynevezett dülöngéléssel irányítja, nagyjából ahogy a Segwaynél, de okostelefonról is irányítható, ha valakinek az kényelmesebb.
Közlekedésre ugyanakkor csak korlátozottan alkalmas a gépezet: először is a végsebessége 5.6 km/h, és az akkumulátora egy óra alatt lemerül, és úgy tűnik, nem hogy egy járdasziget, de egy küszöb is túljár az eszén. A gép egyensúlyát a Honda saját, szabadalmaztatott rendszere biztosítja, bár annak volt egyszer egy kínos kalandja egy nyilvános bemutatón, amire valószínűleg sokan emlékeznek:
De ha a UNI-CUB nem is váltja ki a lábunkat a közeljövőben, arra mindenképpen jó, hogy a Honda demonstrálja, hol tart bizonyos technológiák fejlesztésében, és ezeket nyilván más termékeibe is beépíti, ha kell.
A 2011-ben alapított ViviSat jelenleg ügyfeleket keres szolgáltatásához. A Mission Extension Vehicle afféle kihívható műholdszerelő lenne, akit akkor lehet riasztani, ha egy műhold letér a pályájáról vagy önerőből már nem tudja tartani a magasságát.
A ViviSat berendezését egy ATK rakéta juttatná az űrbe, ami rögtön kettőt is elbír indításonként. A pályára állás után a Mission Extension Vehicle kinyitja napelemeit, majd megkeresi a műholdat és dokkol. Aztán egyszerűen a megfelelő pályára tolja azt.
A rendszer a geoszinkron pályán mozgó műholdakon tud segíteni, ilyenből a cég szerint 350 van, és évente 25-nek fogy ki az üzemanyaga. A 25-ből körülbelül 10 olyan van, amit a ViviSat meg tud menteni, de a cég szerint már az is nagy dolog, ha ennyivel kevesebb űrszemét keletkezik.
Az amerikai haditengerészet kutatásfejlesztési projektjeit felügyelő Office of Naval Research intelligens egyenruha kifejlesztésére írt kipályázatot. A cél, hogy a ruha figyelje viselője életfunkcióit, ha pedig a katona megsérül, állapítsa meg a sérülés helyét, komolyságát, a segítségére érkező orvossal közölje a katona pontos tartózkodási helyét.
2004-ben egyébként már volt egy ugyanilyen projekt, a Future Force Warrior, akkor könnyű páncélzat, „e-textilek”, szenzorokkal felszerelt egyenruhák kifejlesztése volt a cél, de a programot később törölték. Időközben azonban többen is előálltak hasonló fejlesztésekkel, intelligens ruhát fejlesztenek például sportolóknak, de az Európai Unió is szponzorál ilyen kutatásokat.
Az új egyenruhának nemcsak a sérüléseket kell felismernie, de a katona testnedveit elemezve, észre kell vennie, ha biológiai, kémiai vagy nukleáris szennyezés érte őt, illetve ha robbanószerrel került kapcsolatba. És amellett, hogy a ruha ennyi mindent tud, természetesen könnyűnek és tartósnak is kell lennie.
Ruhát mi is teszteltünk már, igaz, az nem tudott ilyen sokat, de például lehetett a viselőjét ásóval ütni:
