Az MIT-n kifejlesztett vezetéssegítő rendszer mindössze egy kamerából és egy lézeres távolságmérőből áll, meg persze a számítógépből és a speciális algoritmusból, ami a bejövő adatokat feldolgozza, és a szükséges utasításokat kiadja. A rendszer háromszögekre osztja az autó környezetét, és ezekről eldönti, hogy biztonságosak (út) vagy veszélyesek (járda, fa). Ha az autó a biztonságos zónában van és nem is készül elhagyni azt, addig a számítógép csak figyel, és nem avatkozik be. Ha viszont úgy ítéli meg, hogy a sofőr mozdulatai letérítik a biztonságos területről a kocsit, akkor óvatosan közbelép, és finoman a jó úton tartja az autót.
A rendszer már ezerkétszáz teszten túl van, igaz történt már pár koccanás, ezeket általában valamilyen hardverhiba okozta. Fejlesztői szerint egy valódi autóba építve a sofőr észre se venné a szerkezet működését. Igaz, ez veszélyes is lehet, főleg kezdő sofőröknél, hiszen elhiteti velük, hogy már jól vezetnek. Épp ezért a fejlesztők most azon dolgoznak, hogy a vezetősegédet a különböző képzettségű vezetőkre lehessen szabni.
A másik fejlesztési irány, hogy annyira leegyszerűsítsék az algoritmust, hogy az egy okostelefonon is fusson, így nem lenne szükség külön érzékelőkre, a szélvédő mögé letett teló kamerája, giroszkópja és gyorsulásmérője elég lenne. Így az eleve elég olcsó rendszer még olcsóbbá válhatna. Mi eddig csak egy ilyent próbáltunk, az mindent megcsinál a sofőr helyett, cserébe nem is olcsó:
Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.
