Az, hogy eljutottunk a Boeing repülőgyárába, lényegében az Airbusnak köszönhető. Abban a pillanatban, hogy elkezdték gyártani az A380-ast, és kiderült, hogy a Lufthansa is vesz a gépekből, elkezdtem nyomasztani a légitársaság hazai képviselőjét, hogy juttasson ki az első repülésre. Évekig írogattam, telefonálgattam minden érintettnek és a személyes találkozókon is erőszakoskodtam, míg végül Pákolicz Attila, a Lufthansa magyarországi pr-ügynökségének vezetője kiharcolta nekünk, hogy ott legyünk a München-névre keresztelt Airbus A380-as első nyilvános repülésén. Óriási élmény volt, és egy elég népszerű videó készült belőle, 61 ezren néztétek meg, amivel 2010. augusztusának legnézettebb indexes videója lett:
De a sztori itt nem ért véget. A sikert látva az online médiától korábban kissé idegenkedő Lufthansa nyitott felénk, így most már egyáltalán nem volt olyan meglepő, hogy a légitársaság részvételével fejlesztett új Boeing, a 747-8I megnézésére, igaz, megint Attila közbenjárására, szintén meghívtak minket. Rajtunk kívül Magyarországról még a Népszabadság újságírója, az Egek ura bloggere, Varga G. Gábor utazott, a csapat egyébként nemzetközi volt, és végtelenül mázlista: lényegében mi voltunk az elsők, akik egy teljes egészében berendezett, lefestett, elkészült gépet nézegethettünk meg kívül-belül.
Hogy ne legyen minden ilyen vidám, az esemény exkluzív jellegére való tekintettel csak egy ember mehetett, így sem Dávid, sem operatőr nem jöhetett velem, azt tehát már itthon megbeszéltük a népszabadságos újságíróval, hogy egymást fogjuk majd kamerázni. Mivel Gábor mikrofont nem hozott, nekem meg tönkrement a kamerám, végül ugyanazt a gépet adogattuk át egymásnak, egy szalagon volt tehát mindkét film.
Visszatérve az utazásra: bár a Boeinghez mentünk, a Lufthansa azonban elég büszke az A380-asaira is, így azzal utaztunk Frankfurtból San Franciscóig. Méghozzá pont azon a München névre keresztelt gépen, amiről egy évvel korábban forgattunk. Méghozzá businessen!
Hát az valami beszarás. Nyilván az életben nem fizetnék ki egy ilyen utazásért hétszázezer-egymillió forintot, de tény, hogy kipihenten, frissen érkeztünk meg Amerikába a több mint tíz órás út után. Az ülésekben masszázsfunkció volt, hatalmas volt a tér, majdnem teljesen vízszintesbe döntve tudtunk aludni, és remek kajákat hoztak:
A forgatás már nehézkesebb volt, ugye a felszerelésünk is félig lehalt, rendes operatőrünk sem volt, ráadásul rohanni, úgy értem, tényleg rohanni kellett. Szinte pontosan annyi forgatott anyagunk van, amennyit a gépek közelében lehettünk, nem volt idő beállításokat keresni, főleg nem felkonfokat átgondolni, esetleg újra felvenni egy jelenetet. Mindent egyszer, mindent elsőre kellett elmondani, a helyszínek közt rohangáltunk egész nap, ezért is lihegek időnként hangosan: tényleg baromira elfáradtunk.
De megérte, mert egy ilyen gyár-, és repülőlátogatás mindig óriási élmény, és adott körülmények közt szerintem a videó is élvezhető lett:
Utólag ha választani kéne, hogy melyik gépet dobjam a bevásárlókosárba, én az Airbust választanám. Az új Boeing technológiája ugyan semmivel sem ósdibb, és kívülről nagyon állat a 747-es, a Concorde után talán a legszebb és legjellegzetesebb utasszállító, szemben a bumfordi, fogyatékos gyerekre emlékeztető A380-assal. Utóbbi azonban olyan tágas, szellős, világos, és akkora élmény a néma gépen repülni, amilyet korábban sosem éltem még át. Persze elképzelhető, hogy a 747-es felszállás után ugyanilyen nagy élményt okoz majd, amire nem is kell sokáig várni: 2012. elejétől megkezdi szolgálatát a Lufthansánál.
