A seattle-i LaserMotive nevű céget vezetéknélküli energiaátviteli rendszerek fejlesztésére hozták létre, és 2009-ben meg is nyerték a NASA Power Beaming Challenge versenyét, amivel 900 ezer dollárt kaszáltak. A cég azóta is együttműködik a NASA-val műholdak (sőt egy jövőbeli Hold-bázis) energiaellátásának fejlesztésén.

A Lockheed Martinnal pedig azon dolgoznak, hogy robotrepülőket lehessen minél tovább levegőben tartani. A rendszer lényege, hogy a földről, mobil állomásokról lézerrel világítják meg a repülőt, ahol a vevőegység ezt a fényt alakítja árammá.

A berendezés most esett át az első beltéri teszten: a Stalker robotrepülő 48 óráig repült lézeres töltéssel a szélcsatornában (a drón akkumulátora eredetileg két órán át bírja). A Lockheed szerint a gép tovább is levegőben maradhatott volna, de a mostani tesztben ezt a 48 órát kellett teljesítenie, úgyhogy a tervek szerint leállították a repülést. Sőt, a drón akkujai leszálláskor jobban fel voltak töltve, mint induláskor.

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

Az MIT-n kifejlesztett vezetéssegítő rendszer mindössze egy kamerából és egy lézeres távolságmérőből áll, meg persze a számítógépből és a speciális algoritmusból, ami a bejövő adatokat feldolgozza, és a szükséges utasításokat kiadja. A rendszer háromszögekre osztja az autó környezetét, és ezekről eldönti, hogy biztonságosak (út) vagy veszélyesek (járda, fa). Ha az autó a biztonságos zónában van és nem is készül elhagyni azt, addig a számítógép csak figyel, és nem avatkozik be. Ha viszont úgy ítéli meg, hogy a sofőr mozdulatai letérítik a biztonságos területről a kocsit, akkor óvatosan közbelép, és finoman a jó úton tartja az autót.

A rendszer már ezerkétszáz teszten túl van, igaz történt már pár koccanás, ezeket általában valamilyen hardverhiba okozta. Fejlesztői szerint egy valódi autóba építve a sofőr észre se venné a szerkezet működését. Igaz, ez veszélyes is lehet, főleg kezdő sofőröknél, hiszen elhiteti velük, hogy már jól vezetnek. Épp ezért a fejlesztők most azon dolgoznak, hogy a vezetősegédet a különböző képzettségű vezetőkre lehessen szabni.

A másik fejlesztési irány, hogy annyira leegyszerűsítsék az algoritmust, hogy az egy okostelefonon is fusson, így nem lenne szükség külön érzékelőkre, a szélvédő mögé letett teló kamerája, giroszkópja és gyorsulásmérője elég lenne. Így az eleve elég olcsó rendszer még olcsóbbá válhatna. Mi eddig csak egy ilyent próbáltunk, az mindent megcsinál a sofőr helyett, cserébe nem is olcsó:

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.

Mitchell Joseph már húsz éve kifejlesztette az önhűtő sörösdobozt, csak az olyan környezetszennyező volt, hogy sosem merték gyártani (vagy lehet, hogy merték volna, mindenesetre nem engedélyezték). Az ugyanis a HFC-134a nevű hűtőközeget használta, ami viszont a szén-dioxidnál ezernégyszázszor károsabb az üvegházhatás szempontjából. Egy ilyen doboz felnyitása akkora szennyezést jelentett, mintha 800 kilométert autóztunk volna.

Szabadságolások és hosszú forgatások miatt kis szünetet voltunk kénytelenek tartani, de ennek vége. Újra jönnek a videók, hírek, werkfotók és kimaradt jelenetek. Rögtön egy videó, ami már rég megjelent az Indexen, de itt még nem volt, egy nagyon hangos, nagyon erős és nagyon kétéltű szerkezetről:

A University of Southern California kutatói olyan robotujjat fejlesztettek, ami pontosabban azonosít különböző anyagokat és textúrákat mint az emberi ujj. A BioTac szenzor szerkezete hasonlít az ujj szerkezetéhez, rugalmas, barázdált borítás fedi a folyékony belsőt. Amikor a robotujj hozzáér valamihez, a borítás rezgését átveszi a folyadék, amit egy hidrofon érzékel.

A szoftver szintén az emberi tapintást utánozza. Az ember másképp tapint meg egy szövetet, mint egy fémfelületet, ezért a kutatók olyan algoritmust írtak, amivel a robot is többféle módszer közül választhat. A tesztek azt mutatták, hogy 95 százalékos pontossággal azonosította az anyagokat, sokkal pontosabban, mint egy ember. A fejlesztők szerint robotujjat sok helyen, például végtagprotéziseknél vagy személyi robotoknál lehetne alkalmazni.

Akit érdekelnek az érdekes gépekről, kütyükről szóló hírek, vagy az azokról készített videók, csatlakozzon az Attraktor facebookos oldalához.