Kocsis Viktor tavaly még csak második, idén már az első lett a BME Magyarok a Marson című versenyén, amit simán megnyert.
Fölényesen!
A győzelmet még májusban vívta ki, azóta folytak az egyeztetések a forgatásról. Kiderült, hogy Budapest aligja jöhet szóba: a fiú Szolnokon lakik, és ez a robot nem úgy működik, hogy lerakom valahova, aztán magától eljut a célállomásig. Műhold kell neki, hogy felülről lássa a terepet, ami jelen esetben egy botokkal magasba emelt kamera, meg spéci pálya, szóval nekünk kell utaznunk Szolnokra, ha akarunk valamit.
A kölcsönzőtől kapott BMW-vel hamar leértünk (és közben értetlenül álltunk a jelenség előtt, hogy egy kétezres dízelmotorral szerelt új autó hogyan tud csak két másodperces késéssel reagálni a gázadásra), aztán elkezdtünk helyszínt keresni a 35 Celsius fokos kánikulában. Akkora volt a hőség, hogy extra védelmet, egy papírlapot kellett ragasztani a magasba emelt kamera fölé, de az így is kikapcsolt időnként, akkor leszereltük és ventilátorral hűtöttük.
Egyébként amellett, hogy a robot fényesen bizonyított, a legnagyobb élményt az jelentette, hogy újra felfedeztük a távirányítós autók csodáját: a marsjárót ugyanis mi is tudtuk irányítani, meg vittünk egy tankot is, azt szintén a távolból lehetett vezérelni, nem is nagyon tudjuk, hogyan kopott ki az életünkből ez a remek szórakozás.
Kár felnőni.
